Kövess engem:
A végső útmutató a csapágykenéshez
A csapágykenés kritikus fontosságú a csapágy teljesítményének fenntartásához és a csapágy élettartamának meghosszabbításához. A kenés segít elválasztani a görgőket vagy golyókat és a futópályákat egymástól, megakadályozva a gördülőelemek és a futópályák közötti fém érintkezéséből adódó kopást, és csökkentve a belső csúszófelületek közötti súrlódási együtthatót. A megfelelő kenés megakadályozhatja a csapágy korrózióját és elvonhatja a hőt. A csapágykenés akár a gyár gyártási folyamatának sikerét vagy kudarcát is meghatározhatja. Ennek érdekében az Aubearing , a vezető csapágygyártó, több éves tapasztalata alapján összeállított egy útmutatót a csapágykenéshez, amelyben a különböző típusú kenőanyagokat, a legjobb kenési módszereket és a helyes eljárásokat tárgyalja minden mérnök számára referenciaként.
Különböző típusú csapágykenőanyagok
Kétféle kenőanyag létezik a piacon: olaj és zsír. Az olaj könnyen érthető és szabadon folyó folyadék, míg a zsír kissé bonyolultabb. Az emberek fejében a zsír viszonylag viszkózus olaj. Mindkét kenőanyagnak megvannak a maga előnyei és hátrányai. A megfelelő zsír kiválasztása számos tényezőtől függ: többek között a „berendezés típusától, a csapágy típusától, a mérettől, a hőmérséklettől, a terhelési viszonyoktól, a sebességtől, az üzemi körülményektől és a külső környezettől”. Tehát először nézzük meg az olaj és a zsír közötti különbséget :
| Kenőanyag | Előny | Hátrány |
|---|---|---|
Olaj | Könnyen eloszlatható, keni a többi komponenst, kisebb a húzás, könnyebb kiüríteni és cserélni. Jobb magas hőmérsékleten. | Szivároghat (környezetvédelmi aggodalom), akkor nincs kenés |
zsír | Helyén marad, nem szivárog ki könnyen, javítja a tömítést és nem igényel felügyeletet. | Tisztítása és feltöltése munkaerőt igényel. A magas hőmérsékletű zsír nagyon drága. |
A legtöbb esetben a legjobb kiindulási pont a megfelelő kenőanyag kiválasztásához a csapágygyártó ajánlásainak betartása.
kenőolaj
A kenőolajok természetes ásványolajokból (oxidáció és rozsda elleni adalékanyagokat tartalmazók) vagy szintetikus olajokból állnak . A négy leggyakoribb természetes ásványolaj a kőolaj, a diészterek, a szilikonok és a fluorozott szénhidrogének. A szintetikus olajok jellemzően polialfa-olefinek (PAO), polialkilén-glikolok (PAG), észterek és szilikonok, és hideg és alacsony nyomatékú körülmények között alkalmazhatók. Ez a két olajtípus azonban egyedi tulajdonságokkal rendelkezik, és nem felcserélhető. Az ásványolaj gyakoribb, mint a szintetikus olaj. Az olaj viszkozitása összefügg az általa létrehozott olajfilm vastagságával, ami kritikus fontosságú a csapágykenés szempontjából. Teljesítmény szempontjából az olaj a csapágyak legjobb kenési formája. Többféle kenést biztosít a csapágyak számára. Legegyszerűbb formájában statikus olajszintet tart fenn a csapágyházban. Például a fogaskerekekkel és/vagy hajtórudakkal rendelkező berendezéseken az ezekhez az alkatrészekhez juttatott olaj ködöt vagy permetet képezhet, amely nedvesíti a csapágy érintkező felületeit. Ezt néha „fröccsenő kenésnek” nevezik. A következő összetettségű rendszer az olajköd és a levegő/olaj rendszer, amelyet úgy terveztek, hogy a kenéshez szükséges pontos olajmennyiséget biztosítsa anélkül, hogy a csapágynak fel kellene kavarnia a felesleges olajat, megakadályozva a megnövekedett ellenállást és hőmérsékletet. Nagy sebességű alkalmazásokhoz gyakran szükség van keringő olaj befecskendezésére. A fúvóka közvetlenül a csapágyba fecskendezi az olajat, így biztosítva a kenés és a hőelvezetés kettős funkcióját. Ezek a rendszerek összetettek és drágák, és csak akkor szabad őket választani, ha feltétlenül szükséges.
Minden kenőanyag gyártó minden termékéhez biztosíthat egy specifikációs lapot, és mindegyik specifikációs lap körülbelül 20 tulajdonságot és azok értékeit sorolja fel az adott kenőanyagra vonatkozóan. A gördülőcsapágyak kenőanyagának legfontosabb jellemzője az olaj viszkozitása. Ha az adatlap egy olajra vonatkozik, a viszkozitási érték az olajra vonatkozik. Általában a négy viszkozitási érték a következő:
cSt @ 40°C(104°F) SI egység
cSt @ 100°C (212°F) SI Egységek
SUS @ 100°F(38°C) birodalmi egységek
SUS @ 210°F(99°C) birodalmi egységek
Fontos, hogy olyan kenőanyagot válasszunk, amely a legalacsonyabb elfogadható viszkozitást biztosítja a csapágy működési hőmérsékletén, amely általában a fent említett minimális és maximális referenciahőmérséklet között van. Általában az olaj viszkozitási értéke gyorsan csökken a hőmérséklet emelkedésével.
Csapágyzsír:
Egyes csapágyak olajat használnak kenőanyagként, de a csapágyak 80-90 százalékánál a zsír az előnyben részesített kenőanyag. A zsír jobban tapad a csapágyfelületekhez, mint az olaj, hosszabb az élettartama, és kevésbé valószínű, hogy lefolyik vagy kilökődik a forgó alkatrészekből. Előkenhető is, így nincs szükség külső kenőrendszerre, ami a jövőben kevesebb karbantartást jelent. A zsír három összetevőből áll: adalékanyagok (általában rozsdagátlók), alapolajok és sűrítők. A zsír kiválasztásakor fontos megjegyezni, hogy az alapolaj viszkozitása (az úgynevezett „alapolaj viszkozitása”) határozza meg a kenőréteg kialakulását. A National Lubricating Grease Institute (NLGI) szerint a zsír konzisztenciája azt jelzi, hogy a zsír hogyan áramlik és oszlik el a csapágyon belül. A tipikus zsírrendszerek sokkal egyszerűbbek és olcsóbbak, mint az olajrendszerek. Általában csak a zsírbevezető nyílásra és egy külső zsírzógombra van szükség a feltöltéshez. Az alkalmazáshoz szükséges zsír kiválasztásakor figyelembe kell venni annak egyes tulajdonságait a várható működési feltételek alapján. Ezen ingatlanok prioritása:
Szükséges olajviszkozitás a csapágy hőmérsékletén.
Üzemi hőmérsékleti szint.
A legalkalmasabb szappanalap.
EP (Extreme Pressure) adalékok elérhetősége.
Fontos megjegyezni, hogy függetlenül attól, hogy milyen típusú kenőanyagot választ, ha azt nem megfelelően karbantartják egy tapasztalt kenőszolgálat segítségével, az idővel természetesen elveszíti kenési tulajdonságait, ami végül csapágyhibához vezethet. Hiba. Az Aubearing az elterjedt csapágy-kenőanyag-típusokat és kenőanyagokat több éves tapasztalat alapján foglalta össze.
Kalcium: | Inherens EP képesség, korrózióállóság, biztonságos élelmiszer-feldolgozáshoz, csak alacsony hőmérsékleten használható. |
Nátrium: | Alacsonyabb költség, általános célú, közepes-magas hőmérséklet. |
Lítium: | Magasabb hőmérséklet, nagy sebesség. |
BentoneClay: | Nagy terhelés magas hőmérsékleten, vízkimosásállóság. |
Szintetikus: | Nagyon magas hőmérséklet. (Magas ár) |
A csapágyak kenésének legjobb módja
Ahogy korábban említettük, a csapágykenés létfontosságú szerepet játszik a csapágy élettartamában és teljesítményében, mivel segít elválasztani a mozgó alkatrészeket a súrlódás minimalizálása és a kopás megakadályozása érdekében. Ezenkívül a kenőanyagok a következő funkciókkal is ellátják a csapágyak támogatását a kiváló teljesítmény hosszú távú megőrzése érdekében:
Gátat biztosít a nedvesség és a szennyeződések ellen
Kompatibilis a szomszédos alkatrészekkel
Nem korrozív
Stabil szerkezet, meghosszabbítja a csapágy élettartamát
Stabil viszkozitás fenntartása egy bizonyos hőmérsékleti tartományon belül
Jó filmszilárdság a terhelés támogatásához
Számos különböző módszer létezik az olaj és a zsír felhordására, azonban a csapágyak kenésére általában négy szabványos módszert alkalmaznak.
Olajcsepp kenés
Fröccsenő olajkenés
Olajnyomású kenés
Zsíros kenés
A zsírt jellemzően speciális berendezéssel rakják le a golyók közé, a labda vagy a görgős pálya felületébe és körül kényszerítve. Az olajjal ellentétben a zsírt általában százalékban fejezik ki (pl. 20%-os töltés), ami a tényleges zsírmennyiséget jelenti a csapágyon belüli szabad belső térhez viszonyítva. A csapágygyártók gyakran speciális berendezéseket használnak az olaj felhordására, de nem határozzák meg, hogy mennyit kell hozzáadni a csapágyhoz.
Csöpögő olajos kenés
Röviden: a csepegtető kenés az, amikor az olaj a csapágy feletti olajpohárban vagy elosztócsőben a saját gravitációjával befolyik a csapágyba egy meghatározott időn belül. Alkalmas kis terhelésű és alacsony vagy közepes fordulatszámú rendszerek csapágyaihoz, általában kis mennyiségben. Néha ezt a kenési módszert kézzel végzik, de ez valójában a túl- vagy alulkenés kockázatát jelenti. A csepegtető kenőrendszerek megfelelő mennyiségű olajat juttatnak a megfelelő időközönként.
Fröccsenő kenés
A fröccsenő kenésről akkor beszélünk, ha a mozgó alkatrészeket, amelyeket rendszeresen kenőolajba mártunk, fröccsenő olaj kerül a csapágyakra. Ez az első lehetőség a csapágykenéshez, ha a forgási sebesség nem elegendő az olaj felkeveréséhez. A fröccsenő kenés gyakori típusa az olajgyűrűs rendszer. Ez a megközelítés csökkenti a csapágy üzemi hőmérsékletét, és ideális nagyobb sebességgel és hőmérséklettel működő alkalmazásokhoz. Egyetlen hátránya, hogy az olajgyűrű dinamikus jellege miatt csak vízszintes alkalmazásokra alkalmas.
Kényszertakarmányozási rendszer
Ha a berendezést nagy terhelés mellett és nagy sebességgel üzemelteti, meg kell védeni a berendezést a súrlódás okozta magas hőmérséklettől, nagy áramlási sebességű olaj adagolásával. A kényszerkenési rendszerben egy olajszivattyú nyomás alá helyezi az olajat és a forgó alkatrészekhez irányítja. Az ezt a módszert alkalmazó rendszerek példái közé tartoznak a kazán tápszivattyúi, kompresszorai, sebességváltói és turbinagenerátorai.
Zsíros kenés
Mivel a zsír egy félszilárd kenőanyag, általában akkor használják, ha a kenőanyagot egy helyen kell tartani, vagy hozzá kell tapadni egy alkatrészhez, és ideális csapágykenési lehetőség, mivel kevesebb karbantartást igényel. A zsír akkor is használható, ha az alkatrészekhez nem lehet hozzáférni. működés közben, vagy nem lehet rendszeresen kenni. Mivel a zsír nagyon viszkózus, és nem szivárog olyan könnyen, mint az olaj, nem képes folyamatosan hőt vonni a csapágyból.
Helyes jelentkezési eljárás
Nem titok, hogy a kenés befolyásolja a csapágyak élettartamát. Valójában a gépészek általában egyetértenek abban, hogy a csapágyhibák legalább 80 százaléka kenéssel és szennyeződéssel kapcsolatos. A megfelelő kenés megoldhatja az olyan gyakori csapágyproblémákat, mint a korrózió, kopás és túlmelegedés. Tehát hogyan lehet ellenőrizni, hogy a csapágykenés megfelelő-e? Ki kell választania a megfelelő kenőanyagot a csapágyaihoz, és be kell tartania azt a kenési ütemtervet, amely megfelel a gépe működésének követelményeinek. Először nézzük meg a csapágyak kenés miatti meghibásodásának okait.
Kenőanyag elvesztése – Ha a csapágyakat nem megfelelő időközönként és nem megfelelő mennyiségű zsírral kenik, az kenőanyag- és kenési hibához vezethet, és a berendezés károsodásához vezethet.
Nem megfelelő zsír – győződjön meg arról, hogy a megfelelő zsírt használja.
Túlkenés – Ez a hiba általában csak nyitott csapágyaknál fordul elő, ha a túl sok zsír hatására a csapágy hőmérséklete megemelkedik.
Zsír lebomlása – A zsír kémiai lebomlása és a zsír megkeményedése a túl magas hőmérséklet miatt.
A zsírok összeférhetetlensége – Használja ugyanazt a zsírt (vagy egy kompatibilis alternatívát) a csapágy teljes élettartama alatt. Nem minden zsír kompatibilis egymással.
A megfelelő kenőanyag kiválasztásánál a legfontosabb szempontok közé tartozik a csapágytisztítás, a kenőanyag feltöltési minősége és a csapágybetörés.
1. lépés: Tisztítsa meg
Először is el kell távolítania a csapágyakról minden meglévő olajat, korróziógátló bevonatot és zsírt. Ez a rész döntő fontosságú, mivel a hosszú élettartam és a megbízhatóság még fontosabbá válik, és segít kiküszöbölni az esetleges összeférhetetlenségeket. Ügyeljen arra, hogy maradékmentes oldószereket használjon a csapágyfelületek tisztításakor az optimális kenési feltételek biztosítása érdekében.
2. lépés: Győződjön meg a megfelelő töltési mennyiségről
A megfelelő töltés megfelelő kenőréteget biztosít a csapágyelemek minden érintkezési felületén. Ez a lépés kritikus fontosságú, mert amint azt már megbeszéltük, a túl- és alulkenés egyaránt károsíthatja a csapágy élettartamát. A túlkenés növeli a belső súrlódást, ami további hőtermelést eredményez, míg az alulkenés kopást vagy nem megfelelő kenést okoz, mivel az érintkező felületek nincsenek megfelelően kenve. A kenőanyag helyes mennyisége meghatározható az üzemi sebesség, a kialakítás, a tartály térfogata, valamint az alkalmazás tömítettsége vagy árnyékolása alapján.
3. lépés: Határozza meg a csapágy szabad mozgásterét
A zsírkenésű csapágy helyes feltöltési mennyiségét általában a csapágy szabad mozgásterének százalékában adják meg, ezért fontos a csapágy mozgásterének helyes meghatározása.
A csapágy szabad mozgási csarnokterét meghatározó egyenlet:
4. lépés: Betörési eljárás
A megfelelő bejáratási eljárások kritikusak a csapágyak és a kenőanyag teljesítménye szempontjából olyan alkalmazásokban, ahol a nagy sebesség, a töltési mennyiség és a specifikus előterhelés kritikus.
Engedje le a felesleges zsírt
Állítsa be a kenőfilm irányát minden érintkezési felületen
Zsírozógyűrűt hoz létre, amely olajat juttat az érintkezési területre
Alacsony egyensúlyi üzemi hőmérséklet kialakítása
Élethosszig tartó tömített kenési feltételeket érhet el
Ha nem hajtják végre a betörési eljárást, túlkenés és/vagy túlzott üzemi hőmérséklet léphet fel. Most, hogy áttekintettük a csapágykenés bevált gyakorlatait, azonosítsunk három olyan kenési hibát, amelyeket elkövethet, és amelyek tönkretehetik a csapágyait.
3 hiba, amely károsíthatja a csapágyakat
A kenési hibáknak messzemenő következményei lehetnek. A nem megfelelő kenés gyakori mellékhatásai közé tartozik a túlmelegedés vagy a túlzott kopás, ami csapágyhibákhoz vezethet. Ez nem tervezett állásidőt és bevételkiesést eredményezhet a létesítményben. Az Aubearing az alábbiakban összefoglalja a három gyakori kenési hibát, és azt, hogyan kerülje el (vagy javítsa ki), hogy biztos legyen csapágyai egészségében.
1. hiba: túl- és alulkenés
A túl sok vagy túl kevés zsír hozzáadása az egyik leggyakoribb hiba iparágunkban. Ahogy már megbeszéltük, a felesleges zsír felhalmozódik, és végső soron megnövekedett súrlódáshoz és nyomáshoz vezet, ami túlmelegedéshez vezet. A túl kevés zsír ugyanolyan élettartam-rövidítő hatással lehet a csapágyakra. Hogyan állapíthatja meg, hogy a megfelelő mennyiségű zsírt adagolja-e? Kezdje azzal, hogy ultrahanggal figyeli a csapágyak súrlódási szintjét, amikor új zsírt visz fel, egy-egy befecskendezéssel (természetesen lassan). Amikor a zsír elkezd befolyni a csapágyba, hallgatnia kell a csapágyra, és meg kell próbálnia mérni a súrlódás csökkenését. Ha a decibelszint közel áll a minimumhoz és stabil, ne feledje, hogy az egyes lövések hozzáadásával leállíthatja, ha a decibelszint enyhén emelkedni kezd.
2. hiba: A kenés ütemezése szerint, nem pedig állapot szerint
Bár a csapágyak heti vagy napi kenése praktikus feladatnak tűnhet, valójában nem fogja meghosszabbítani a csapágyak működését. Az egyik oka annak, hogy a csapágyaknak zsírra van szükségük a súrlódás megelőzése és csökkentése miatt. Ha a kenőanyag jól működik, nincs szükség a kenőanyag cseréjére vagy hozzáadására. A csapágyak ütemezett utánkenése helyett ultrahangot is használhat a súrlódási szintek nyomon követésére, mérésére és trendezésére, így pontosan tudja, mikor jön el a zsírozás ideje.
3. hiba: Ultrahangos műszer használata „Csak hallható” módban
Röviden, a csapágyak hallgatása olyan ultrahangos készülékkel, amely nem ad visszajelzést a mérésről, elméletileg jó ötletnek tűnik, de hosszú távon csak árt. Az auditív visszajelzés önmagában nem működik, mert túl szubjektív ahhoz, hogy valódi következtetéseket vonjunk le, mivel két ember nem hallja ugyanazt. Túl nehéz megjegyezni a néhány hónappal ezelőtti csapágy hangját. Egyszerű megoldás az ultrahang használata digitális decibel méréssel. Használhat olyan eszközt, amely több állapotjelzővel rendelkezik – ha van ilyen.
Egyértelmű előnyökkel jár a csapágykenés optimalizálása és e három hiba elkerülése. Ezzel meghosszabbítja a csapágy élettartamát, csökkenti a zsírfogyasztást, és csökkenti az utánkenéssel töltött időt, ha szükségtelen.